A FORDÍTÁS AZ AMERIKAI TURNER-SZINDRÓMA TÁRSASÁG (TURNER SYNDROME SOCIETY OF THE UNITED STATES) ENGEDÉLYÉVEL KÉSZÜLT
Társasági kommunikáció
A kommunikáció 4 lépésének rövid áttekintése. Szerkesztette Beckham Linton M.A., CCC-SLP.
Találkoztál már olyasvalakivel, aki nem bírta abbahagyni, hogy magáról beszéljen, vagy aki csak röviden válaszolt neked, pl.: „Aha”, „Nem tudom.” Ismersz olyan embereket, akik folyton elkésnek, esetleg olyanokat, akik túl hangosan, vagy túl sokáig nevetnek. Van olyan barátod vagy családtagod, aki beszélgetés közben túl közel (szorosan) áll hozzád vagy félbeszakít másokat a társalgás kellős közepén? Ha bármelyik kérdésre igennel válaszoltál, akkor valószínűleg ismersz olyan embert, akinek a társasági kommunikáció terén kihívásokkal kell szembenéznie.
A társasági kommunikáció egy komplex, sokoldalú fogalom, amely egyszerűen egy gondolat megosztásával kezdődik. A legtöbb ember eredetileg azt gondolja a társasági kommunikációról, hogy az mindössze „beszélgetés”; valójában azonban sokkal több, mint egyszerűen beszéd. Magában foglalja az arckifejezést, gondolkodást, mozdulatokat, figyelmet, és mások gondolatain és érzésein alapuló önszabályozást is. A társas érintkezés folyamata legalább 4 alapvető lépésből áll. Ezek a lépések, ahogyan azt a beszélt nyelv elemzésével foglakozó szakember, Michelle Gracia Winner (Think Social Publishing) meghatározta, a következők:
1. Gondolj azokra az emberekre, akikkel kommunikálni akarsz.
2. Használd a testbeszédet szándékaid kifejezésére.
3. Használd a szemeidet, amikor kapcsolatba akarsz lépni az emberekkel.
4. Használd a szavaidat arra, hogy összekapcsolódj az emberekkel, amikor beszélgetsz velük.
Amikor először találkozunk valakivel, ezek a lépések sorban történnek; de ahogy a kapcsolat fejlődik, az adott személyről összegyűjtött információkat ezeken a lépéseken keresztül egyidejűleg dolgozzuk fel és reagálunk rájuk. Nézzünk meg minden egyes lépést közelebbről.
1. lépés: Gondolkodj el a körülötted levő embereken és azon, hogy vajon mit gondolhatnak.
Mi érdekelheti őket, merre tartanak és/vagy hogy érzik magukat? Az alapján döntjük el, hogy akarunk-e csatlakozni hozzájuk vagy a csoportjukhoz, hogy milyen gondolataink vannak róluk. Általában közös érdeklődési kör, személyiségtípus vagy régi barátság útján alakulnak ki ezek a társaságok, ezért meg kell bizonyosodnod arról, hogy a te saját erősségeid vagy érdeklődésed összeillik-e a csoportban azokéval, akikhez csatlakozni akarsz.
A jó társasági érintkezés megkívánja azt, hogy elgondolkodj azoknak az embereknek a gondolatain és tapasztalatain, akikkel együtt akarsz lenni, mielőtt csatlakoznál a csoportjukhoz; tehát törekedj rá, hogy ne csak azt vedd figyelembe, ami közös bennetek, hanem arra is gondolj, hogy ők hogyan viszonyultak hozzád a múltban. Ha látsz egy olyan társaságot, akiket csodálsz és jobban meg szeretnél ismerni, akkor fontos, hogy legalább egy olyan személyt ismerj a csoportból, akivel pozitív kapcsolatod van, mielőtt megpróbálsz csatlakozni hozzájuk. Máskülönben esetleg nem szívesen fogadnak be a társalgásukba.
2. lépés: Használd a testbeszédet a szándékaid kifejezésére.
A tesztbeszéd egy általános kifejezés, ami azoknak az üzeneteknek az összefoglalója, amelyeket küldünk a testtartásunkon keresztül, egy csoporthoz vagy csoportból való fizikai közeledésünkkel vagy távolodásunkkal, hogy mekkora távolságot tartunk a partnerünkkel, valamint testhelyzetünkkel és mozdulatainkkal. A testbeszéd mindezen formái együttesen tudatják az emberekkel, hogy kellemesen érezzük magunkat vagy idegesek vagyunk, hogy nyitottak vagyunk vagy elzárkózunk a kommunikációtól, mit tervezünk következő lépésként, és/vagy vajon folytatni akarjuk-e a beszélgetést vagy befejezni. Például az a személy, aki kartávolságra áll, lábaival, csípőjével és arcával a csoport tagjai felé fordulva, erős vágyat jelez arra, hogy bevonják a csoport társalgásába, még akkor is, ha az emberek a csoportban nem túl sokat beszélgetnek. Másrészről egy kartávolságra álló ember, aki kissé elfordul lábával, csípővel és arcával a csoporttól, azt üzeni, hogy kevésbé szeretne társalogni. Ha figyelsz saját magad és mások testbeszédére, az segít megérteni, milyen üzeneteket küldesz és kapsz egy csomó helyzetben.
3. lépés: Használd a szemeidet arra, hogy figyelj az emberekre, amikor kapcsolatba akarsz lépni velük.
A szem „a lélek tükre” és a leghasznosabb nonverbális kommunikációs jel, ami jelezi a vágyat a kommunikációra. Még ha a fizikai megjelenésünk azt az üzenetet küldi is, hogy beszélgetni akarunk, a többiek addig nem lehetnek biztosak benne, amíg nem teremtünk kapcsolatot a szemünkkel. Ha például csatlakozni akarunk egy társaság beszélgetéséhez, akkor lassan oda kell sétálnunk a csoporthoz, és figyelni a beszélgetést a szemeinkkel, mintegy személyről személyre „lépkedve” vele, ahogyan követjük a beszélők hozzászólásait. Ezután „rajta tartjuk a szemünket” valakin, amíg hallgatjuk a mondanivalóját, így tudni fogják, hogy mi is be szeretnénk kapcsolódni a társalgásba. Ha már egyszer meglátták a tekintetünket, akkor az illető rendszerint szünetet fog majd tartani és feltesz nekünk egy kérdést, vagy csak vár, amíg mi közbe nem vetünk egy kérdést vagy hozzá nem fűzünk valamit a beszélgetéshez.
Fordított esetben, a túl sok szemkontaktus rossz üzenetet közvetíthet az embereknek. Ha következetesen bámulunk valakit a szoba másik végéből, anélkül, hogy közelednénk felé, olyan érzést kelthet benne, mintha megfigyelnénk őt; azonban a direkt, kitartó nézés egy munka során sürgető érzetet kelt és teljesen elfogadható, amikor egy fontos üzenetet kell átadnunk, akár egyedül ácsorog az illető vagy másokkal sétál.
4. lépés: Használd a szavaidat arra, hogy összekapcsolódj az emberekkel, amikor beszélgetsz velük.
Ha már egyszer értelmezzük a körülöttünk levők gondolatait és szándékait, használjuk a testbeszédet és a szemkontaktust, hogy kapcsolatot teremtsünk másokkal, a beszédünk segíteni fog, hogy kapcsolatba lépjünk a körülöttünk lévőkkel. A nyelvet számos különféle módon használjuk, hogy összehozzon bennünket a többiekkel és kapcsolatot építhessünk velük, ám vannak emberek, akiknek jelentős nehézségeket okoz kitalálni, miről is beszéljenek másokkal. Egyik stratégia például a társas kommunikáció terén, hogy érdeklődést mutatunk mások iránt akkor is, ha nem annyira érdekesek. Az emberek nem mindig emlékeznek arra, amit mondasz, de mindig emlékezni fognak arra, hogy milyen érzéseket váltottál ki bennük; tehát ha kérdéseket teszel fel és/vagy hozzászólsz a témával kapcsolatban, amiről beszélgetnek, pozitív benyomást fogsz kelteni az új ismerőseidben.
Íme, néhány javasolt téma ahhoz, hogy beszélgetést tudj kezdeményezni másokkal:
1. Időszaki témák: nyaralás, vakáció, évenkénti események (Pl.: Super Bowl kupa) stb.
2. Aktuális események: hírek, sportesemények, iskolai történések stb.
3. A körülöttünk zajló események kommentálása: elhaladó emberek, épületek vagy bevásárlóközpontok felbukkanása, időjárási események, közlekedés, stb.
4. Általános érdeklődés és emlékek megosztása: ez megkívánja azt, hogy kicsit ismerjük a másikat, vagy legyenek közös tapasztalataink a múltból; de ha nem is ismersz valakit jól, tegyél fel neki kérdéseket, hogy többet megtudj róla, az érdeklődés kimutatása egy jó kiindulópont.
A társasági kommunikáció sokunk számára nagyon furfangos lehet, de a kommunikáció 4 lépése hasznos stratégiákat ad ahhoz, hogy jobban részt tudjunk venni a társasági kommunikációban a legkülönbözőbb helyzetekben is.
Ha szeretnél többet tanulni a kommunikáció 4 lépéséről, több és mélyebb információt találhatsz (angolul) a következő könyvekben:
--- Socially Curious and curiously Social: A Guidebook for Bright Teens and Young Adults; Second Edition; 2009. Written by Michelle Garcia Winner and Pamela Crooke.
--- Social Thinking At Work; Why Should I Care: A Guidebook for Understanding and Navigating the Social Complexities of the Workplace; 2011. Written by Michelle Garcia Winner.